Éjszaka az álmok erdejében
térdig jártam vidám falunk ölében,
visszahúzott megannyi csoda,
hogy szívünknek nincs réz-záloga,
s kapu alól a tábla már máshova kerül.
Lehetett volna sorsfordító életerő.
Az ébrenlét árnyain tiszta kép a tér,
menj, s a horizonton találj olyat,
ki nem fél.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.