Nem kötődsz.
Párnád helye üresen zizzen,
mint méhkason a zivatar cseppje
remeg csordultig az éjszaka mámora,
egy pohárnyi vörösbor olajos cseppje pihen,
vörösborod maradék tora.
Nézem a csendet, a zajt a létben,
kezem nem álmodik többé feléd,
s ha merengsz képen, téren, fagylaltevésen,
menj, s hagyd meg nekem az első éjszakát.
Kérd, mint kaphatod, viseld múló porát
elmúlt idők zengő diadalát,
s hagyd meg méltóságát annak,
ki mostantól önmagadnak lát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.