Odalenn délen meseszép éjen édes édent remélsz...

Mi marad belőled nekem?Elmúló illatod viszem tovább,mosolyod, hangod varázsának átfonólégkörét, sziluetted, s tested ízét,ahogy elpihenünk karunkban?Vigasztalan az emlékezés,jövő nélküli kutakodás kútkéve lapján,hová sötétség járlelkem mélyéből feszül a felhúzott…

Most mondanám, elég volta fekete harcokból,látva láss, ha érlelődik a pillanat,mely hozzám közel enged,nyirkos, októberi csatározásunk színelye: köztér.

Nem kötődsz. Párnád helye üresen zizzen, mint méhkason a zivatar cseppje  remeg csordultig az éjszaka mámora,  egy pohárnyi vörösbor olajos cseppje pihen, vörösborod maradék tora. Nézem a csendet, a zajt a létben,  kezem nem álmodik többé feléd,  s ha…

Éjszaka az álmok erdejében térdig jártam vidám falunk ölében, visszahúzott megannyi csoda, hogy szívünknek nincs réz-záloga, s kapu alól a tábla már máshova kerül. Lehetett volna sorsfordító életerő. Az ébrenlét árnyain tiszta kép a tér, menj, s a horizonton találj…